Kalendárium

Július az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban ez az ötödik hónap volt, amely a március hónappal kezdődött, – ugyanis a január és február hónapokat csak később adták hozzá – ekkor még latinul Quintilisnek hívták ezt a hónapot majd később Julius Cæsarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: halászonos. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi.

Július 2. Sarlós Boldogasszony napja. A római katolikus egyház emlékezik meg Szűz Máriának Keresztelő Szent János édesanyjánál tett látogatásáról. Viszonylag kései keletkezésű Mária-ünnep, a 14. században vált általánossá. Boldogasszony a várandós anyák, a szegények, a szükségben szenvedők és a halottak oltalmazója. Hazánkban az aratás kezdőnapjaként tartják számon. A nap elnevezése az aratás egykori módjára utal, amikor a nők még sarlóval arattak.

Július 20. Illés napja. Évszázados megfigyelések szerint ezen a napon, ill. e nap táján gyakoriak a viharok. E napon munkatilalom volt, mert úgy gondolták, hogy aki ilyenkor a mezőn dolgozik, abba belecsaphat a villám, a termést pedig elveri a jég.

Július 22. Mária Magdolna napja. Az evangéliumi történet szerint a bűnös életből megtért Mária Magdolna ünnepe. Dús hajával Krisztus lábát törölgette, ezért a szokás volt a kislányok hajából egy keveset levágni, hogy még hosszabbra nőjön. Időjárásjósló hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz: úgy hitték esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna siratja bűneit.

Július 25. Jakab napja. Szent Jakab az apostolok közül elsőként szenvedett vértanúhalált. Ő a búcsújárók, utasemberek, hajósok védőszentje. A néphagyomány szerint Jakab napra kellett learatni a zabot, mert ami kint marad az elvész. A Jakab napi időből jósoltak a várható téli időjárásra. Tápén a Jakab-napi északi szélből hideg telet jósoltak.

Július 26. Anna napja. Szűz Mária édesanyjának ünnepe. Szent Anna a gazdasszonyok, bányászok, szabók valamint a járványos betegségben szenvedők, haldoklók egyik pártfogója. Különösen tisztelt védőszentje volt a katolikus asszonyoknak, főként a meddő és terhes és szülő nők fohászkodtak hozzá pártfogásért. Kultusza a középkorban a keddi naphoz kötődött. Több vidéken a meddő asszonyok a keddet megböjtölték. A Szent Annának szentelt kedd sok helyen évszázadok óta asszonyi dologtiltó napnak számított. A hagyomány szerint Anna nap szakad meg a virágos kender töve, ezért ilyenkor kezdték a felszedését.

Augusztus az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Cleopatra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra latinul Sextilisnek hívták, utalva arra hogy ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely akkor még a márciussal kezdődött. A Julián-naptárban is a hatodik hónap. A 18. századi nyelvújítók szerint az augusztus: hévenes. A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi

Augusztus 1. Vasas Szent Péter napja. Szent Péter ünnepe, annak emlékére, hogy egy angyal kiszabadította Heródes börtönéből, ahol láncra verve őrizték. Péter napja a Muravidéken a szőlőtermelőknek dologtiltó nap, mert úgy vélik, a szemek lehullanának a fürtről.

Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja. Ezen a napon Mária mennybemenetelét ünnepli az egyház. Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap. A moldvai magyarok e napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket. A Muravidéken dologtiltó nap, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből. A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen.

Augusztus 20. Szent István napja. Államalapító királyunk ünnepe. Mária Terézia 1774-ben országos ünneppé nyilvánította. Első alkalommal 1818-ban rendeztek ünnepélyes körmenetet, Szent István jobbjának a tiszteletére. Augusztus huszadika az új kenyér ünnepe is. A beregi Tiszaháton úgy tartják, hogy István napkor mennek el a gólyák.

Augusztus 24. Bertalan napja. Bertalan apostol ünnepe, aki a szűcsök és csizmadiák védőszentje volt. A Bertalan napkor köpült vajnak gyógyító erőt tulajdonítottak.

Szeptember az év kilencedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. E hónap neve a latin septem szóból ered melynek jelentése hét, mivel szeptember eredetileg az év hetedik hónapja volt. A 18. századi nyelvújítók szerint a szeptember: gyümölcsönös. A népi kalendárium Szent Mihály havának nevezi.

Szeptember 1. Egyed napja. E napon kezdték meg a búza, rozs vetését. A néphit szerint, aki Egyed napján veti el a búzát bő termésre számíthat. Az Egyed napi esőből esős őszt jósoltak, ellenkező esetben pedig száraz időt.

Szeptember 8. Kisasszony napja. Szűz Mária születésének napja. A XI. század óta tartják számon. Az egész magyar területen kedvelt búcsúnap. Egyes helyeken ezen a napon kezdték meg a gabona vetését. Kisasszony napjára virradó éjszaka kitették a vetőmagot, hogy az Úristen szentelése fogja meg. Sokfelé ez a nap a cselédek szolgálatba lépésének az ideje is.

Szeptember 12. Mária napja. Szűz Mária nevenapja. Az újkorban Bécs felszabadulása után vált a török alóli felszabadulás ünnepévé, kultusza a XVIII. századtól a magyar területen rohamosan terjedt. A kultuszt a passaui Máriahilf (Segítő Boldogasszony) kegykép ihlette. A hagyomány szerint 1683-ban Lipót császár Bécs ostroma alatt e kegykép előtt imádkozott a győzelemért.

Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya. Mária anyai fájdalmára való emlékezés. Költészetünk egyik legrégebbi emléke az Ómagyar Mária-siralom ennek a kultusznak állít emléket.

Szeptember 29. Szent Mihály napja. Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány szerint ő a túlvilágra érkező lélek bírája és kísérője. Ezzel függ össze a hordozható ravatal Szent Mihály lova elnevezés is. Ez a nap a gazdasági év fordulója, ekkor kezdték a kukoricát törni. Szent Mihály napja a pásztorok elszámoltatásának és szegődtetésének időpontja is.

Október az év tizedik hónapja a Gergely-naptárban, nyolcadik a Juliánusz-naptárban A latin octo szóból származik, melynek jelentése nyolc – utalva arra hogy ez volt a nyolcadik hónap, amíg a január és február hónapokat később hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint az október: mustonos. A népi kalendárium Mindszent havának nevezi.

Október 4. Assisi Szent Ferenc napja. 1181-ben született Assisiben. A ferences rend megalapítója, aki az evangéliumi szegénységet hirdette Ha ezen a napon ültettek kotlót, nyírfaágat tettek a fészekbe, hogy a csirkék el ne pusztuljanak. Úgy gondolták, a nyírfaág mindaddig, míg a csirkék ki nem kelnek, megvédi őket az ártó, gonosz hatalmaktól.

Október 15. Teréz napja. Szent Teréz a 16. században élt. Ez a nap sokfelé a szüret kezdete. Egerben Teréz-szedés a neve. A Bánságban és Bácskában asszonyi dologtiltó nap volt, amikor nem moshattak és kenyeret nem süthettek.

Október 20. Vendel napja. A legenda szerint Szent Vendel a 7. században élt ír királyfi volt, remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegődött, annak nyáját ellenőrizni. A jószágtartó gazdák és pásztorok védőszentjükként tisztelték. Ha állatvész ütött ki, azt mondták Vendel viszi az állatokat. E napon nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották.

Október 21. Orsolya napja. A hajdúböszörményi pásztorok úgy tartották, ha ilyenkor szép az idő, akkor az karácsonyig meg is marad. Úgy vélték, amilyen Orsolya-napkor az idő, olyan lesz a tél.

Október 26. Dömötör napja. A keleti egyház kedvelt szentje, a 4. Században a nagy keresztényüldözések idején vértanúhalállal halt meg. Az ország keleti felében ő volt a juhászok pártfogója. A Dömötör-napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartják.

Október 28. Simon – Júdás napja. Hegyalján ilyenkor kezdték a szüretet. A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához kapcsolódnak. Közvetlen a szüret után gyakori a szüreti felvonulás, majd az ezt követő bál. A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött.

November az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel november eredetileg az év kilencedik hónapja volt, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a november: gémberes. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

November 1. Mindenszentek napja. Egyházi ünnep: azon szentekről emlékeznek meg, akiknek nincs külön emléknapjuk az egyházi naptárban. Az ünnep a IX. század óta kötelező az egész katolikus egyház számára. Ma is szokás, hogy erre a napra rendbe hozzák a sírokat, virágokat, koszorúkat helyeznek rá. Az est közeledtével gyertyákat, mécseseket gyújtanak. A katolikus falvakban, az otthonokban is gyújtottak gyertyát ilyenkor, minden halott emlékére egyet. Szintén katolikus vidékeken volt hagyomány, hogy minden háztól küldtek cipót, lisztet, babot vagy más terményeket a templomnál gyülekező koldusoknak. Nagymagyaron Mindenszentekkor volt a legényvásár, ahol a gazdák egyezséget kötöttek a munkát vállaló legényekkel. Ez az úgynevezett cselédfogadás egyik formája volt. E naphoz időjósló regula is kacsolódott: Mindenszentek napján, ha hó esik, nem olvad el márciusig.

November 2. Halottak napja. A családok halottaikra emlékeznek. A hozzátartozók temetőbe mennek és a sírokat rendbe teszik. Ipolyvidéken halottak napján a közeli rokonság együtt fogyasztotta el az ebédet, kimentek a temetőbe és gyertyát gyújtottak az elhunytak tiszteletére. Ezen a napon tiltották a munkát, nehogy megzavarják a halottak nyugalmát. Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére. E hiedelmek ma már kiveszőben vannak, de mindkét nap (november 1. és 2.) városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe. Az ünneplés és gyász napjai ezek, amikor utat törhet magának az emlékezés és a fájdalom.

November 11. Márton napja. Szent Márton 316-ban született Pannóniában. A középkor egyik legnépszerűbb szentje, kultusza hazánkban is virágzott: emlékét helynevek is őrzik. A XIV. századi krónikákban a tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessen, ihassanak. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor vágták le a tömött libát, mert úgy tartották: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.”

November 19. Erzsébet napja. Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1231) a katolikus egyház egyik legtiszteltebb női szentje. Időjárásjóslás fűződik ehhez a naphoz: ha e napon havazik, azt mondják Erzsébet megrázta pendelyét.

November 25. Katalin napja. Szent Katalin a IV. században élt, hitéért mártírhalált halt. A házasságra vágyó lányok védőszentje, vértanúságának az eszköze a kerék miatt a fuvarosok, kerékgyártók, bognárok, molnárok, fazekasok tisztelték. Napjához férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódtak. A vízbe tett gyümölcság, ha kizöldül karácsonyig, a lány közeli férjhez menetelét jósolja. Az ágat katalinágnak, katalingallynak nevezik.

November 30. András napja. Szent András apostol a keleti egyház védőszentje az I. században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért hívják az ilyen keresztet andráskeresztnek. András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Például böjtöltek, a párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtettek.

December az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos A Julián-naptárban a tizedik. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy ez volt a tizedik hónap, amíg a január és február hónapokat később hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi.

Advent. Az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészületek időszaka. Kezdete a Szent András napját (nov. 30.) követő vasárnap előestéje. Eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, s az első időszakban háromnapos böjttel volt összekötve.

December 4. Borbála napja. Szent Borbála emlékünnepe, aki Kis-Ázsiában élt. Keresztény hitéért halt mártírhalált. A bányászok, tüzérek, védőszentje. A Borbála nap hiedelemszokásai a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Például a női munkatilalom, e napon a női látogató nem hoz szerencsét a házhoz.

December 6. Szent Miklós napja. Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek, vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója. A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, csak a XIX. században került be a köznyelvbe. Az ország egyes területein szokás volt a mikulásjárás, amely eredetileg középkori diákszokás volt. A falvakban a XX. század első évtizedeiben városi hatásra terjedt el az ajándékozás szokása.

December 13. Luca napja. Szent Luca a legenda szerint keresztényhitéért halt vértanúhalált, az egyház nem tartja valós történelmi személynek. A szembetegségben, szenvedők, az utcanők és varrónők pártfogója. A név a latin lux, az a fény szóból ered. Ehhez a naphoz kapcsolódó hiedelmek: például a férj- és házasságjóslás, halál- és beteg-jóslás, termésjóslás, időjárásjóslás.

December 21. Tamás napja. Hitetlen Tamás néven emlegetett apostol napja. A hagyomány szerint pünkösd után megjelent neki külön Jézus. Innen ered a szólás: Szent Tamás szolgája vagyok, azaz hiszem, ha látom. E naphoz is férjjósló praktikák kapcsolódnak.

Karácsony. Krisztus születésének megünnepléséről első adatok a IV. században találkozunk. Niceai János püspök szerint I. Gyula pápa alatt kezdték ünnepelni, majd az ünnep innen terjedt tovább. December 25-e a téli napforduló, az ókori hitvilágban – a Mithras kultuszban – a nap újjászületésének (Dies natalis solis invicti) ünnepe volt. A középkorban a karácsonnyal kezdődött az új esztendő.

December 24. Karácsony vigíliája, Ádám-Éva napja. 

Az adventi időszak utolsó napja. A karácsonyfa-állítást először Elzászban jegyezték fel a XVII. században. A XVIII. századtól már mint protestáns családi szokás terjedt el a német területen. A XIX. századtól a világ számos országában meghonosodott a karácsonyfa-állítás. Hazánkban a XIX. század első felében jelent meg, elsősorban nemesi, majd polgári körökben. Először Brunszvik Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát. A század második felében a társadalom többi rétegénél is elterjedt. Magyarországon a karácsonyfa elterjedése előtt termőágakat állítottak, ezeket rozmaring-, nyárfa-, bürök-, kökényágakból készítették. Gerendára, vagy a szobasarokba függesztették, olykor a koronájával lefelé. A karácsonyi ajándékozás szokásának ókori előzménye a római újévi ajándék a strena, amelyet Kalendae Januriae (január 1.) alkalmával küldözgettek egymásnak. A német protestantizmus a XVII. századtól családi ünneppé tette a karácsonyt, s ettől kezdve az ajándékozás főleg családi körben jutott jelentőséghez: elsősorban a szülők ajándékozták meg gyermekeiket.

December 25. Karácsony napja. A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe volt. Ez a nap munkatilalommal járt. Csak a legszükségesebb munkákat végezték el. Tilos volt ezen a napon a kölcsönkérés és kölcsönadás, mert kivitték volna a szerencsét.

December 26. Karácsony másodnapja, István napja. István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentje. A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb szokása, fő időpontja is ezen a napon van. A regölés a legények és házasemberek termékenység és párokat összevarázsló házról házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke.

December 27. János napja. Szent János evangélista ünnepe. E naphoz kapcsolódott a borszentelés szokása. A szent bornak is – minden más szentelménynek – mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele.

December 28. Aprószentek napja. Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Jézus keresésekor megöletett. Ezen a napon megvesszőzték a gyermekeket a betlehemi kisdedek szenvedésének emlékére. Magyarázata kettős: egyrészt a pogány termékenységvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos.

December 31. Szilveszter. A polgári év utolsó napja, Szent Szilveszter pápa ünnepe. Este óévi hálaadást tartanak a templomokban. Szilveszterkor és újévkor a szokások és hiedelmek célja, hogy biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, bő termést, az állatállomány szaporaságát. A népi kalendárium szerint szilveszter az újév első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai, hiedelmei gyakran azonosak, illetve mindkét napra érvényesek. Az éjféli zajkeltésnek – kongózásnak, csengőzésnek, pergőzésnek – ezen a napon fontos szerepe van. Részben azért, hogy mindenki felébredjen és az új esztendőben szorgalmasan dolgozzon, másrészt azért, hogy a nyáj az újév beköszöntésekor a másik oldalára forduljon. Ezért a nagyobb fiuk végigjárták a házakat, és kolompolással, ostorpattogtatással riasztották fel a jószágot, hogy megforduljon. Úgy vélték ugyanis, hogy ezzel biztosítják az állatok szaporaságát, és egészségét. A háziak borral, pálinkával, süteménnyel kínálták, és különböző ajándékokkal jutalmazták őket.