Településünk, Iváncsa
Településünkön a lakosság lélekszáma 2800 körül mozog. fekvése miatt jó választás az ide települni vágyóknak, hiszen a főváros 50 km-re, Dunaújváros 20 km-re található. Közúton és vasúton is megközelíthető. Helyben található óvoda és iskola, egészségügyi ellátás és kereskedelmi létesítmények is találhatók.
A Duna középső, Fejér megyei szakaszán, annak jobb partján, a Budától Eszékre vivő fontos szárazföldi útvonal mentén kialakult település. Több évezredes múltja a bronzkorig tárul fel előttünk. A Krisztus előtti II. évezredben a középső bronzkorban a Vatya-kultúra népe lakta. Elsősorban a vízjárta területek partjain emelkedő fennsíkokat szállták meg, így nem meglepő, hogy az iváncsai párkányzaton is otthont találtak. Tompa Ferenc neves ősrégész 1935-ben öt urnasírt tár fel (de hasonló leletek a község egész területén előfordultak). Ezek között a legbecsesebb egy díszes, felfüggeszthető edényke, mely emberi alakot formáz, két lábon áll.
A rómaiak emlékét őrzi a határvonal- limes. A mai 6-os műút közelében épült az eszéki országút. A 3. századból való két mérföldkő, az Aquincumtól mért 34. római mérföldet jelölték. Iváncsa határában a „Fok és a Malom út felező útján” Marosi Arnold feltárt egy 4*4 méter alapterületű római épületet, egy őrtorony maradványát.
A népvándorlás koráról egy avar lovasvezér gazdag sírlelete tanúskodik. A honfoglalás, államalapítás korában királyi birtok. Első írásos emlékünk egy oklevél, melyben Erzsébet királyné Theodor (Tivadar) székesfehérvári prépostnak adományozza Iváncs földjét rétjeivel, erdeivel, kaszálóival, szigeteivel és minden tartozékával együtt. Iváncs – ahogy akkor írták – a mai településtől keletre feküdt. 1333-ban a pápai tizedlajstromban a falu plébánosa 1 garast fizetett, ami 6-10 család adója lehetett. A török időben elnéptelenedett. II. József idején Iváncsapuszta népessége 74 fő, a házak száma 14, a családoké 17. Benépesedése a 19. században ment végbe. Birtokosai, baracskai közbirtokosok Iváncsán építkeztek. 1830 óta működik a református iskola és imaház. 1850-ben adóközséggé szerveződött. Legjelentősebb birtokosai a Pázmándyak, Dienesek, Kazaiak, Robozok, Hollósyak, Bédyek, Kandók.
1897-ben olvasókör, 1898 önkéntes tűzoltóegyesület alakul. A 20. század elején a népesség létszáma 1800 fő. 1907-ben a római katolikusok iskolakápolnát építenek, ez lesz az új templom megépítéséig 1985-ig a templomunk. Az első világháború nagy véráldozatot követel.: 122 hősi halottat. 1921-től az agrár-nincsteleneknek házhelyet és néhány holdas parcellákat juttatnak. Ekkor épül a Szabadság és a Táncsics utca. Megalakul a Levente Egyesület, a Faluszövetség helyi szervezete, a KALOT, a KALÁSZ, a KIE, a Dalárda. 1938-ban Községi beruházás keretében megkezdődik az áramszolgáltatás bevezetése. A két világháború között díszpolgárrá választják gróf Bethlen István miniszterelnököt, Vas József népjóléti minisztert és Kozma Miklós belügyminisztert. A második világháború alatt közel három hónapig folytak itt a harcok. A hősi halottak száma 64, polgári áldozatoké 27, 1944 nyarán 14 zsidót hurcoltak el.
Nevezetességei:
Katolikus templom.
Református templom – 1914-ben épült, neogótikus stílusban.
Helytörténeti Gyűjtemény
Herkules szobor – A 18. században készült, 2000-ben került felújításra.
Díszkút – Melocco Miklós szobrászművész alkotása.
Fejérpataky László emlékhely.
Tanuszoda (2009, Koós Károly tervei alapján)
